Szegecsek
A hétköznapi életben sokszor elmegyünk olyan tárgyak mellett, melyek szegecsek sokaságát tartalmazzák, és teljesen természetes számunkra, hogy ezek a berendezések, tárgyak a helyükön állnak, és nem dőlnek össze, hiszen a szegecseknek az a feladatuk, hogy összetartsák azokat. Ilyen pl. a Szabadság-híd, melyen jól látszanak a szegecsek, vagy pl. egy egyszerű iskolai szék háttámlája.
A szegecs főleg a gépgyártásban és acélszerkezetekben használt kötőelem. A szegecsek hengeres szárból és különböző alakú fejből álló, legtöbbször acélból készülő alkatrészek. A szegecs előre elkészített fejét hívják gyámfejnek. A szegecselendő lemezeket kilyukasztják, majd mérettől - anyagtól függően, hidegen vagy melegen összekovácsolják szegecsekkel. Közvetlen környezetükben nem szabad hegeszteni, mert könnyen kilágyulhatnak. A szegecsek méreteit, anyagát, és alakját szabványok írják elő. Elnevezésüket legtöbbször az alakjukról - pl. félgömbfejű szegecs, süllyesztettfejű szegecs, lencsefejű szegecs, "hordószegecs" - kapják.
A szegecskötéseket már a bronzkorban is használták, a szegecskötéseket rendszerint kovácsok készítették el.
Szegecsek segítségével háromféle kötést hozhatunk létre:
- csak szilárdsági kötést (hidak, alvázak, székek esetében);
- csak tömítési kötést (hajótestek, tartályok);
- szilárdsági és tömítési kötést (gőzmozdonyok, ipari kazánok).
Cikkek
